Ebben semmi szokatlan nincs, gyakran megesik ez velük. Fehér inget viselő fellépő társaik viszont jóval ritkábban lépnek közönség elé, igaz, ez egyáltalán nem látszott azon, ahogy a dalokat összekötő prózai szövegeket mondták. Börtönkarácsony Vácott. A felkészülésről és a fogvatartottakkal való közös munkájáról mesélt Klambauer Edit, gyógypedagógus, közösségfejlesztő, mediátor.

– Kikből állt össze a most látott előadás szereplőgárdája és hogyan néz ki a közös munka?
– Vácott vannak fogház fokozatú fogvatartottak is, de ez elsősorban fegyház és börtön. A csoport, amit vezetek speciális, gyógyító-nevelő, ahová általában személyiségzavaros elítéltek kerülnek. Nem minden büntetés végrehajtási intézményben működik hasonló. Akiket itt szerepelni láttak, fegyházasok és börtönösök egyaránt. Speciális napirendjük van, egyénre szabott terápiás foglalkozásokon vesznek részt. Mindent alaposan megbeszélünk, és egyénileg is foglalkozom velük. Együtt keresünk irodalmat, zenét azokhoz az élethelyzetekhez, amikről a foglalkozásokon szó esik. Lehet mondani, hogy megnyílnak az irodalom és a szépség felé. Írnak verseket, történeteket is. Amikor ünnepelünk, akkor a készülődés egy közös alkotási folyamat. Inspirációt tőlem kapnak, de ők maguk választják az előadások anyagát. Ennek a karácsonyi előadásnak a prózai anyagát ők válogatták, a csoport is beleszólt abba, kihez milyen szöveg illik.

– Mi az elsődleges célja ezeknek a csoportfoglalkozásoknak?
– A legfontosabb feladat azt elérni, hogy a csoport tagjai képesek legyenek kommunikálni és együtt élni egymással. Nagyon sok külső kapcsolatunk van, sok mindenkit sikerült már bevarázsolnunk ide, az intézmény falai közé. Mikáékat (a Misztrál együttesről van szó – a szerk.) régóta ismerem személyesen. Minden hónapban egy alkalommal bejártak hozzánk közös zenés terápia céljából. Ilyenkor a közös munka mindig konkrét helyzetekhez kötődik: az adott évszakokhoz, hagyományokhoz, a fogvatartottak által hozott történetekhez.

– A profi zenészekhez mérve is nagyon összeszedett volt a fogvatartottak produkciója.
– Tanulnak beszédtechnikát, gyakorolják a közönséggel történő kommunikációt. Ennek komoly hatása van: türelmesebbek, nyugodtabbak, sokkal befogadóbbak a terápia hatására. Tisztelettudóbbak egymással. Erőszakos kommunikációval nem lehet erre őket rákényszeríteni. A hivatalos irányelv is az, hogy a fogvatartottak fegyelmét az önkéntes jogkövetésre való ösztönzéssel lehet elsősorban elérni, minden más módszer csak ezután következik. Ebben a mintáknak, a megélt élményeknek óriási szerepe van. A szavakkal történő direkt irányítást nem tartom igazán célravezetőnek, ráadásul felnőtt férfiakkal van dolgunk. A börtön nem átnevelő intézet, de itt érhetik őket olyan tapasztalatok, amik mintaként beépülnek az életükbe. Ez csökkentheti a visszaesés lehetőségét.

– Azok, akik nem tevékeny résztvevői az előadásoknak, hogyan viszonyulnak a látottakhoz?
– Olyan fogvatartottak vehetnek részt az ilyen programokon, akiknek kifogástalan a magatartásuk, dolgoznak, tanulnak. Az, hogy ilyen szépen ültek az előadás alatt, már a belső önfegyelem következménye, az együtt töltött évek eredménye. Én közvetítőnek tartom elsősorban magamat. Több csoporttal is foglalkozom, és próbálom elősegíteni az elítéltek közötti kommunikáció javulását. Nyitok feléjük, mert az ő társas kapcsolataik - a szocializációjuk miatt - nem feltétlenül egészségesek.

– Milyen eredménye, következménye lehet ennek a közös munkának a fogvatartottak későbbi, tehát szabadulás utáni életére vonatkozóan?
– Itt bent a napirend kötött, de kötött a mi kinti életünkben is. A külső rend jó esetben visszahat a belső rendre, a személyiségre. A fogvatartás egy társadalmi szankció, ami önmagában nem állítja vissza a megborult egyensúlyt. Azzal, hogy bekerül valaki a börtönbe, még nem feltétlenül szembesül a tettével, sem önmagával vagy az áldozatokkal, sértettekkel. Önmagát érzi áldozatnak, hiszen formaruhát és számot kap, elidegenítik a világtól. A bűncselekményétől pedig egyre távolodik. Az elzárásnak kell, hogy legyen olyan funkciója, ami hozzásegíti őket a tettekkel való szembesülésre, a megbánáshoz. A most látott előadás mögött is ott van a megbánás élménye. Személyesség nélkül semmi sem működik.